Mi az, ami még a halálnál is jobban megrémíti Stephen Kinget?

Miért van az, hogy az egyik legjelentősebb francia irodalmi díjat szinte csak férfiak kapják, a kezdő szerzőknek miért nem szabad az aktuális divatirányzatok szerint írniuk, mikor álmodik a legélénkebben Stephen King, és mi vette rá Györe Balázst, hogy ne jöjjön ki az egyetemi felvételitől? A mostani Hosszúból ez is kiderül. Szexista lenne a Goncourt? A napokban adták át az egyik legtekintélyesebb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t, melyet idén Mathias Énard kapta meg Boussole című regényéért. A díjat immáron 113 éve ítélik oda, eddig azonban mindösszesen csak 11 alkalommal kapta meg nő, 102 alkalommal pedig férfi szerzőt tüntettek ki vele. A The Atlantic annak járt utána, mi lehet ennek az oka: ennyire középszerűek lennének a frankofón írónők vagy a Goncourt simán csak szexista? A lap végzett egy kis összehasonlítást a többi irodalmi díjjal, melyből például az derült ki, hogy 1944-re, amikor is Elsa Triolet személyében először ünnepeltek női Goncourt-díjast, a Pulitzer-díjat már 12 alkalommal ítélték oda nőknek. Az okok között szerepelhet, hogy bár a franciák a nemzetközi kimutatásokban nagyon jól állnak a nemek közötti egyenjogúságban, és erős a nők jelenléte például a politikában, ugyanakkor a kreativitás pont az a terület, ahol a szubjektív megítélés teret ad az előítéleteknek. Amellett pedig, hogy Franciaország egy sereg nagy feminista gondolkodót adott már a világnak, maga a feminizmus soha nem vált annyira a mainstream, a közgondolkodás részévé, mint mondjuk az Egyesült Államokban. Segítség, könyvet írok! Az első könyvével hadakozó, a totális eufória és a teljes kétségbeesés között leledző kezdő szerzőnek mindig sokat segít, ha rájön, hogy bizony nincsen egyedül, és előtte már mások is jártak hasonló cipőben. A fiatal szerzőknek járó The Sunday Times/Peters Fraser & Dunlop Young Writer of the Year Award elnevezésű díjat decemberben fogják átadni, a Guardian pedig arra kért öt korábbi díjazottat, mondják el, milyen tanácsokkal látnák el a kezdő szerzőket. A szokásos közhelyek mellett ("higgy a tehetségedben"), nagyon sokan kiemelték az olvasás fontosságát, voltak, akik egy jó szerkesztőre esküdtek, mások pedig már azt is fontosnak tartották, hogy az illető egyáltalán befejezze a könyvét. Abban azonban nagyban egybecsengtek a válaszok, hogy soha nem szabad a pillanatnyi divatirányzatok szerint írni, és a legfrappánsabban talán Andrew Cowan foglalta össze ennek a lényeget: Húsz sztorit tartalmaz Stephen King legújabb könyve, a The Bazaar of Bad Dreams, ezek pedig műfajilag nagyon széles spektrumon mozognak: van közöttük krimi, horror és western is. Sokkal érdekesebb azonban, hogy King mindegyik történet előtt elmeséli, mi inspirálta őt annak a bizonyos történetnek a megírásakor. Ezek általában nagyon banális élethelyzetek: a The Dune című írásnak egy homokdűne a helyszíne, melyben megjelenik azoknak az embereknek a neve, akik várhatóan meg fognak halni. Ennek az ötlete például akkor merült fel benne, amikor a kutyáját sétáltatta Florida partjainál. Máskor a fiával szemben elveszített fogadás, vagy egy buszon ülő nő adta az ihletet, vagy éppen egy éttermi jelenet, amikor egy férfi egy idősebb ember ételét vágta fel ebéd közben. A traumatikus élmények sem maradhattak ki a sorból, így A The Little Green God of Agony című novellát King 1999-es balesete inspirálta. Az író most interjút adott a The New York Times-nak, melyből kiderül, hogy soha nem jegyzeteli le az ötleteit, van, amitől még a halálnál is jobban fél, és elmeséli azt is, ha éppen nem ír, akkor nagyon élénk álmai vannak. Ráadásul már korántsem tartja annyira termékeny írónak magát, mint régen: Sokáig álmodtam a gyerekkori szerelmekkel Györe Balázsnál nagyvizitelt a Litera, a beszélgetés első részében pedig újpesti gyerekkorról, egy traumatikus költözésről, a néhány házzal lejjebb lakó Bartókról, és Ginsberg hatásáról is mesélt az író. Utóbbinak nagy szerepe volt abban is, hogy Györe annak idején nem állt fel, és hagyta a fenébe az egész egyetemi felvételit: 71-ben a felvételin fölírták a táblára, hogy Bánk bán láncai, a második választható téma Móricz parasztábrázolása, már ott tartottam, hogy megvárom, mi lesz a harmadik, és kimegyek. Harmadikra fölírták, hogy „Legkedvesebb élő költőm”, és maradtam. Allen Ginsbergről írtam. Nagyon érdekes volt, a felügyelő mászkált, odajött, belenézett az írásba, hogy maga már végzett egy egyetemet? Miközben nézte, mit írok, mondom, hát nem, nem, nem. Szerintem ez dönthetett. Ha a harmadik is valami olyasmi lett volna, mint Móricz, hát kijövök.